Duna Televízió: szépségtapaszok és implantátumok
Kelemen Attila Ármin 2005. szeptember 23. 16:03, utolsó frissítés: 16:03Lendület, elevenség, interaktivitás: a hivatalos verzió szerint ez a tv új arculata. Vagy csak cserélik a huzatot a dunyhán?
Rossz konstelláció
Már az is elég, hogy a magyarországi sajtóban terjedelmes beszámolót olvashattunk arról, hogy Cselényi László elnök kedveli a televíziója pénzeiből vásárolt szolgálati luxusautókat, de még az is betett, hogy a Magyar Televízió nagy erőkkel támad azon a fronton, ahol legalábbis legitimációs szempontból nem volt ellenfele a Duna Televíziónak: ez az erdélyi kábeltelevíziók alapcsomagja.
A Duna Televíziónak lépnie kell, mert eddig Cselényi elnöki szerepvállalásának legfontosabb – a műsorban is követhető – fejleményei megállnak azon a szinten, hogy több Cselényi-filmet látunk a Duna Televízióban és több Cselényit a híradóban.
Annak ellenére, hogy a különböző betelefonálós játékokkal és a kereskedelmi televíziókra jellemző trükközésekkel a Duna magyarországi nézettsége enyhén növekedett, az ABC Esomar státuscsoportban (a marketinges besorolás szerint a rendszeresen kultúra-fogyasztású felső középosztálybeliek közt) a tendencia csöppet sem kedvező.
Az egyik áldozat a Duna Televízió híradója: míg 2005 első negyedévében az ABC Esomar státuscsoport-mérés 1,23%-os átlagos magyarországi nézettséget mutatott, ez 1,1%-ra, illetve 0,96%-ra csökkent a második illetve harmadik negyedévben.
Összefoglalva: a Duna ugyan felszedegeti a kereskedelmi televíziók után maradó morzsákat, de az identitását részben meghatározó magyarországi kultúr-közönség lassan átpártol a Magyar Televízióhoz, melynek így nőnek ABC Esomar nézettségi paraméterei.
Mindeközben egyre gyakrabban fogalmazódnak meg olyan bírálatok, melyek szerint a Duna Televízió
túlhaladott és mélységesen ideologikus
Erdély-képet forgalmaz. A tévé szempontjából a valódi kulturális teljesítmények érdektelenek, az adó semmit nem ért az urbánus, az "avantgarde", vagy az innovatív Erdélyből, ellenben profi a megható puritanizmus és a büszkeséggel vállalt nyomor körbenforgó kliséinek újratermelésében – hangzik a kritika.
Tény, hogy az egyre fontosabb szerepet játszó erdélyi modernizációs mítoszokból a Duna szerkesztői eddig gyakorlatilag semmit nem vesznek észre.
Egy másik fenntartás a Duna Televízió műsorpolitikájával szemben, hogy nem jeleníti meg és nem vesz részt a forró közéleti témák leképezésében, nem alakítja a magyar (vagy magyar-magyar) közbeszédet: nincs intellektuális jelenléte a közéletben.
Cselényi tehát lépni kényszerül.
Hogy ez miben is áll, arról egy tegnapi budapesti sajtótájékoztatón számolt be. Az üzenet: mi változunk, ha kell, de a lényeg mégis ugyanaz marad. Az arculatváltás révén szépségtapaszokat, az új műsorokkal plasztikai sebészi implantátumokat talált ki magának a Duna Televízió, mely láthatólag nem tette magáévá retorikáját érő bírálatokat.
Hogy mennyire őszinte a modernizációs szándék, azt elárulta a sajtótájékoztató hangulata. A dunás vezérkar egy olyan vidám falu benyomását keltette, ahol mindenki mindentől meghatódik, az emberek úgy beszélnek, mint a 1848-as forradalom idején, a számoktól mindenki irtózik és senki sem mutathatja ki, mennyire frusztrálja a környező médiavalóság (merthogy számtalan elszólás történt e témában is).
A szirupos önünneplés menetét néha megszakította egy-egy újságíró profanizáló kérdése: miből lesz pénz a Duna tévé Autonómia nevű csatornájára? Cselényi válasza: ebben az évben felére csökkentjük a Duna Televízió deficitjét. Újságíró: Mennyiről mennyire? Cselényi: ezt majd a végén külön elmondom.
A dolog bája, ami a dunások elszólásaiból gyakran kitűnik: el-elcsodálkoznak azon, hogy mégis nézik őket. Kisebb freudista elemzést lehetne írni arról, mennyire meglepte őket, hogy egy olyan teljesen koncepciótlan, minden ízében improvizált – tegyük hozzá, elég butácska – műsorral, mint amilyen a székelyföldi árvízkárosultaknak gyűjtő maraton volt, mégis mennyi pénzt lehetett összeszedni: 71 millió forintot. Figyelembe véve a műsor színvonalát, ez tényleg tekintélyes összeg!
Az Autonómia-csatorna
talán már karácsonyra elindul, januárban lesz, lehet, hogy csak a nyuszi hozza – ezek a verziók hangzottak el a sajtótájékoztatón, attól függően, hogy melyik adatközlő mennyire volt hajlamos az extázisra.
Újságírói kérdésre a tévéadó vezetői elmondták: az Országos Rádió- és Televízió Testület (ORTT) barátilag arra kérte őket, vonják vissza az engedély-kérelmüket az új csatornára, mert a paksamétából hiányzott a Duna kuratóriumának jóváhagyása, ezért formailag nem volt teljes a dosszié, így az új adást nem is engedélyezhették volna.
Az Autonómia után a Duna Unió néven egy harmadik csatornát is tervez, melyet netes televízióként képzel el.
Szépségtapaszok és implantátumok
Az új műsorok közül elsősorban a Reggelre érdemes figyelni. A műsor kreatív igazgatója az a Heltai Péter, aki ugyan szándékai ellenére nem lett a Duna elnöke, de több MTV-s program kitalálása is hozzá fűződik, s valamilyen érthetetlen okból bevállalta a műsort.
Heltai amúgy kegyetlen Duna-helyzetértékeléssel szolgált. Arra emlékeztetett, hogy a román kereskedelmi csatornák megjelenése a székelyföldi nézők átpártolását hozta. Szerinte hiba lenne a határon túli magyarokat "porosabbnak látni, mint amilyenek", "úgy kell szólni hozzájuk, ahogy ők szeretnék, nem ahogy szeretnénk, ha szeretnék"
Műsora révén 10 évvel fiatalítani szeretné a Duna nézőközönségét. A Reggel hétköznap hajnalban indul: a stáb egy szívdöglesztő Marlboro Mant és egy fashionable műsorvezető lányt is bevet a fronton.
További újdonságok, minden hétköznap: Kívánságkosár (délutánonként), Váltó (gazdasági negyedóra), Világunk (körkapcsolásos közéleti magazin), Kikötő (kulturális magazin), Közbeszéd (közéleti háttérmagazin). Vasárnaponként: Hol volt, hol nem volt (saját produkciójú gyerekműsor).
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!