Így futtok ti – ahogy a tehetségkutatót látjuk
szerk. 2005. december 19. 17:53, utolsó frissítés: 17:27A Transindex-csapat már hónapok óta erre a showra vár. Így láttuk a Médiabefutó döntőjét:
17 óra 56 perc, Hajni és TSZ enyhén idegesen cigarettázik a színfalak mögött, oldalt, közben folyik a szöveg arról, hogy akarja TSZ meglepni a G.S.G. gyergyói tánccsapat vezető táncoslányát egy nyíltszíni házassági ajánlattal, a röhögcsélésre unott arccal kidugja a fejét a fülkéjéből az ügyeletes tűzoltó, lestrapált télapónak néz ki, tisztára.
Budaházi Attila rendező leszól a walkie-talkie-n, függönyzenét kérek, indul a show, Hajni+TSZ konferál, miután visszatérőben majdnem keresztülesnek rajtam, udvariasan megkérdik, hogy a nézőtérről nem látványosabbak a produkciók? Be kell látnom, hogy igen.
SZERVEZŐK
Mr. Brown
A gála egy öntörvényű ragadozó, bekebelezi mind a szervezőket, mind a fellépőket. Ha nem voltál kedves vele, míg kicsi volt, akkor kezelhetetlenné válik, ha viszont már a helyi szakaszok alatt is rá gondoltál, akkor nincs vele gondod, szinte magától pörög, csak néha kell figyelned rá.
Mr. Blue
A divatbemutató miatt voltam stresszes, ilyet még nem csináltunk, a próbákon pedig a modellek eléggé össze-vissza voltak. Aztán az egyik lány elmagyarázta, hogy minden próba ilyen, a show tök rendben lesz, a lányok egyszerűen unják a próbát, tulajdonképpen nem is kell próba. Állítása visszaigazolódott.
A kézdivásárhelyi Majláth Attila csángó népdalt adott elő, fellépése két és fél perces volt. Attila roma – és amint bejött, a közönség neszein érződött, hogy volt, aki ezt felemás érzésekkel konstatálta. Aztán húsz másodperc múlva lélegzetvisszafojtva hallgatta mindenki.
Nem tudom, kapott-e versenyző nagyobb tapsot, mint ő. A közönség szemében ő indult a legnagyobb hátránnyal, és pillanatokon belül többszáz ember csodálta, mennyire egyéni, mennyire őszinte és mennyire szerény ez a srác.
Ms. Gold
Fantasztikus csapatmunka, nagyon jó hangulat és egyéb közhelyek.... TSZ megőrjített az állandó késésével. Az aranynadrág a kedvenc ruhadarabom lenne, ha az enyém lenne. És a legnagyobb bánatom az, hogy Boci csak TSZ-nek mutatta meg a manós tetkóját a fenekén.
Mr. Pink
Négy óra, amely mögött három hónapnyi munka áll. Nehéz egy bekezdésben összefoglalni. Akik nagyon tetszettek: a csíkszeredai Fading Circles, amely vérprofi hangzásával teljesen lehengerelte az amúgy nem kifejezetten metálrajongó zsűrit; a talán túlságosan is szerény Henter Ambrus; az abszolút szinkronban mozgó gyönyörű G.S.G-s lányok és a legötletesebb koreográfiát felvonultató b. element;
továbbá az est pozitív meglepetése, a Kopor-show és ThugMan váratlanul jóra sikerült közös dala; Majláth Attila közönségbénító egyénisége; és a nagy vesztesek – számomra a vásárhelyi Slip duó és az aradi aerobic-királynő, Erdei Edina. És természetesen a tavalyi nagydíjas, Farkas Kinga Réka, aki idén is eséllyel indulhatott volna a nagydíjért.
A gyenge pontok: a közönségnek az a része, amely nem mindig érezte a ritmust; a nátha, amely több versenyzőt és szervezőt is letámadott; a díjátadás, amely idén is esetlegesre sikerült, és a kamerás srác, aki folyton a projektorvászon elé tévedt.
Mr. Green
Kulisszatitok: több fellépő is bevallotta, és egyetértettünk abban, hogy szombat este nem hozta ki magából a maximumot. Persze ezt valószínűleg a nézők nem vették észre, úgyhogy elmondhatjuk: a felfedezettjeink még annál is többre képesek, mint amennyit láthattunk-hallhattunk tőlük.
A marosvásárhelyi Kecskés Leventének egyszerűen pechje volt. Talán a versválasztás, talán a hangulat, a pillanat vagy ezek együtt játszottak közre abban, hogy fellépése a döntőn ne legyen annyira átütő, mint a korábbi szakaszokon. Örülök, hogy megismerhettük és üzenem: ne add fel, Levi!
NÉZŐK
Ms. Yellow
Nem vagyok egy lokálpatrióta, de talán épp ezért a Médiabefutó 2005 nagy meglepetése számomra a szatmárnémetiek szereplése volt: egészen büszke lennék a "hazaiakra", ha nem lennék épp ennyire cinikus típus.
Henter Ambrus nagydíjas ugyan kicsit Emil Rulezes volt, de mégis egyedi és megnyerő stílusú, és főleg minden allűr nélküli. A The Underskies pedig annyira kedves és üde jelenség – hihetetlen, hogy az egyetlen erdélyi reggae-zenekar éppen szatmári! Igazán el tudtam képzelni őket, amint bevallásuk szerinti eddigi legnagyobb bulijukon, a Halmi falunapokon reggae-t játszanak a hozzáértő közönségnek...
A harmadik, szintén díjazott szatmári produkció a b. element: róluk csak annyit, hogy az alapember Boci jól tette, hogy idén nem egyedül állt színpadra. Aki viszont abszolút kedvencem lett: a nagyváradi Loredana Căvăsdan, aki olyan vicces magyarsággal énekelte el a Nem vagyok én apácát, hogy azóta sem tudom kiverni a fejemből, és a leglehetetlenebb helyzetekben is rázendítek a refrénre.
Mr. Black
Az est meglepetése Henter Ambrus, meg a nagydíja volt: nem számítottam rá, ahogy azt hiszem, ő sem. Mert ha díjért nyomult volna, biztosan otthonhagyta volna azt a valamit, amit laza, kedves, szimpatikus és egyszerű jelzőkkel tudnék körülírni. Arra a volt évfolyamtársamra emlékeztetett kísértetiesen, aki – miután közgázt végzett és gyereke is lett –, beiratkozott filozófiára.
Éjszakánként, két pelenkázás közben olvasgatta Arisztotelészt, kurzusok helyett hónap végi zárásokat vezényelt, de kenterbe verte az egész bandát, ha a szemináriumokon nagy ritkán megszólalt. És miután a tanárok kérlelték, hogy iratkozzon be doktorira, azzal mentette ki magát, hogy ugyanmár, Husserl neki csak egy kedves hobbi. De ki tudja, évfolyamtársammal ellentétben Ambrus másodszor is meglep, és mérnökből profi zenész válik belőle.
Szintén meglepett a tavalyi nagydíjas Farkas Kinga Réka: nagyságrendekkel jobb színpadon, mint a videófelvételen, amit tavaly láttam. Emlékszem, tavaly titokban még fintorogtam is magamban, hogy mi a franc. Szombat este viszont meggyőzött: a szervezőknek igazuk volt, Rékát tényleg nem szabad versenybe engedni, esélye sincsen senkinek mellette.
A divatbemutató nagyon összejött (figyelem, ezt egy olyan valaki állítja, aki a divathoz kábé annyit ért, hogy a csíkos ing a kockás nyakkendővel eléggé pofátlan szerelés). A haute couture-gatyó a bemondó Hajnin még enyhén szólva vicces volt, azonban a bemutatóra megváltozott valami (kontextus? lányok? ki tudja...) és a kreációk működtek.
Mr. Purple
Két további pillanatkép a lobogó hajú, 14 és fél éves hölgyről, Farkas Kinga Rékáról: (1) őszerinte nagyon profi az idei mezőny, (2) jó látni, ahogy fellépése előtt, a színfalak oldalánál állva teli torokból kacag, amint a Pofon 74 éppen azt énekli, hogy Buenos Airesbe nem megyünk, nem nem, úgysem.
Bírtam, hogy a közönség abszolút vevő volt az enyhén abszurdba hajló humorra, például a LIBA hangeffektekkel megszórt légyüldözős pantomimjére, a Petőfi Rulez Falu végén honol a szotyola kezdetű paródiájára vagy TSZ magánszámaira.
Egészen felüdítő, hogy hiányoznak a tipikusan romániai magyar poénok – és asszem, megható – vagy valami hasonló – ahogy a fellépők mintha nem hinnék el, hogy visszatapsolták őket: úgy kell őket visszaszólongatni a színpadra.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!