Temesvár-Arad a pályán és a színpadon
szerk. 2006. november 20. 12:02, utolsó frissítés: 11:49Poli-UTA derbi a Médiabefutó napján. Kora délután letörve ülünk Temesvár központjában, ott, ahol tavaly a cigánylányok a fejünkre dobták a szoknyájukat.
Egy giccses román specifikumú vendéglő, igaz, a giccs közé vegyült egy kis rusztikum is. De mindennek semmi köze a letörtségünkhöz. Temesvár még mindig gyönyörű (bár a lilába öltözöttek rontanak némileg ezen), napsütés, 19 fok, a körülmények ideálisak, csak épp a lényeg nem.
Szóval azon búslakodunk, hogy gyenge a mezőny, amire még mi is rátettünk egy lapáttal: a hangosítást és a rendezőnket szállító mikrobusz lerobbant, így épp hogy megérkeztek a próba időpontjára, és csúsztunk egy órát.
De a gálára mindenki összeszedi magát, és itt elsősorban nem a szervezőkre, hanem a versenyzőkre gondolok: mindenki jobb, mint a próbán, és erre szükség is van, így már nem égés a műsor.
Az abszolút kezdők, akiket a zsűri gyakorlatilag csak azért engedett műsorba, hogy lássák, milyen is közönség előtt lenni, persze most sincsenek a helyzet magaslatán, a teljes lefagyástól azonban szerencsére megmenekültünk.
A helyszín, a temesvári színház patinás, nekünk talán túlságosan is, elszoktunk attól, hogy ennyire színházi eseményként kezeljék a Médiabefutót. Ügyelő, díszletesek, ültető, takarítónő, minden van itt. A versenyzők fele egyébként Aradról érkezett, itt is visszaköszönt a Poli-UTA meccs, az aradiak a próba előtt hazaküldik az autóikat, majd visszajönnek délutánra, amikor már biztonságosabb a rivális csapat megyéjéből jövő kocsival közlekedni.
Chiroptera
Az estet a Chiroptera kezdi, őket tavaly The fekete cicák néven láttuk, azóta fejlődtek zeneileg és imidzs-szinten is. Elég sötét zene, amit nyomnak, mintha túl súlyos lenne ez a műfaj a srácoknak, és az összhangon is van még javítani való. Ennek ellenére ők a mezőny legjobb zenekara. Aki nem tudná (márpedig az állatorvosis hallgatókon kívül ki tudná): a chiroptera a denevérek nemzetségének latin neve.
Csíky Girls
Az aradi mazsorettek műfajukun belül profik: teljesen szinkronban vannak, végig mosolyognak, és csak néhány akrobatikus elemet kellene beépíteniük, hogy még látványosabb legyen a produkció.
Ez nem a filmfesztivál
Az Alter-Native neve ellenére még brutálisabb metálban utazik, ez már szinte hörgős, ami nem igazán talál énekesük visszafogottságához, de hát ez legyen a legnagyobb baj. Főleg hogy a srác a délelőtti próbán egy I’m Shy (Félénk vagyok) feliratú pólóban jelent meg – a felirat alatt persze volt egy kisbetűs rész is, de ezt inkább nem írom le. Vagy mégis: but I have a big dick. Így már minden érthető, szerncsére csak annak, aki ért angolul.
Búzavirág
Az est legjobb produkcióját záróakkordnak hagytuk, hogy mindenki boldog legyen. A Búzavirág néptánccsoport marossárpataki táncot mutatott be, amelybe felcsíki elemek is keveredtek, de ez nem a táncosok hibája. Rajtuk látszott a leginkább, hogy szeretik, amit csinálnak, és nemcsak szeretik, de értik és tudják is.
Akiket még meg kell említeni, az a Black and White nevű produkció, amely az UV-lámpa és a stroboszkóp fényhatásaira épített előadás – ilyet még nem láttunk a Médiabefutón, kár, hogy koncepció szintjén még sokat kell fejlődnie a csapatnak.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!