Az új tudomány: playlist-pszichológia
szerk. 2005. április 19. 15:56, utolsó frissítés: 15:38Az extrovertáltak inkább szöveges zenét hallgatnak. Bush magatartását zenei ízlése igazolja vissza. Listáink közzététele nem csak öröm, de frusztrációk forrása is lehet! A playlistológia a jelen egyik #b#legpikánsabb#/b# tudománya.
Az egész olyan, mintha nyilvánosan írnánk intim naplót
Az iTunes, a DC++, de még a Kazaa fájlcserélő is lehetővé teszi, hogy belenézzünk egymás megosztott könyvtáraiba. Get file list – már látjuk is magunk előtt, milyen is az a másik arc az elektronfátyol túloldalán. Keresünk valamit, megtaláljuk valakinél – ezzel a valakivel egy dologban máris megegyezik az ízlésünk, tehát.
Jó lesz tehát belenézni abba, mit tárol még az a valaki – ez az egész jól működő logikája. Megy az privát üzenet, hali, tetszik a zenegyűjteményed, gratula, erre ő vissza, a tiéd sem rossz, beindul a kölcsönös letöltögetés, megosztjuk egymással egyéb forrásainkat, lelőhelyeinket.
A nagyon profik zárt hálózatokat (hub-okat) működtetnek – már működik is egy körülbelül száz felhasználós magyar art hub, jól látszik a merevlemezeiken, hogy ez mindent gyűjtő, erős egyéniségek színes társasága. Remek karakterológiai spekulációknak adott lehetőséget az iTunes azzal, hogy lehetővé tette:
tegyék közzé a felhasználók playlistjüket
azaz kedvenc zenéik listáját. Ezen túlmenően a cég be is mutatta pár VIP iTunes felhasználó playlistjét is. A témában máris közhelyszámba megy, hogy az extrovertált személyiségek olyan zenéket kedvelnek, amelyben sok a szöveg, az introvertáltabbak, a melodikusabb, instrumetális számokat hallgatnak szívesebben.
Ez persze túlságosan egyszerű – hasonlít ahhoz az elmélethez, miszerint a szőkék az üdébb, a barnák az édesebb parfümöket szeretik, de persze alapsztereotípiának nagyon is megteszi.
A zenei ízlés hatalmi kérdés lehet
Jason Rentfrow pszichológus a playlistológia specialistája. Egy 2003-ban közzétett, a zenei ízlések megítélését tanulmányozó kötet társszerzőjeként úgy véli, az emberek nagyon könnyen ki tudnak alakítani jellemrajzokat más emberről pusztán annak alapján, hogy megtudják melyik az a 10 zeneszám, amit a másik a leggyakrabban hallgat.
Állítását Rentfrow 3500 alanyt bekapcsoló mérésre alapozza – nem mintha a józan paraszti ész ne igazolná vissza. Szerinte a playlist névjegykártyaként működik: nagyon is fontos indícium lehet a másik személy playlistje, ha abban akarokdönteni, rá szavazok-e vagy sem, vagy ha egy társkeresőben randipartnert keresek.
Bush playlistje
Muzikológusok és médiaszakértők nagyon jókat borzonghattak, amikor nemrég azzal a céllal dobták össze pallérozott tudásukat, hogy az iTunes-on közzétett playlistje alapján kielemezzék a világ legbefolyásosabb emberének személyiségét.
Az elnöki kedvencek között olyan számok szerepelnek, mint John Fogerty Centerfield-ja vagy Blackie & the Rodeo Kings Swinging From the Chains of Love című opusa, amely nekünk még önmagában nem sokat jelent, nem így a The New York Times olvasóinak – a lap nemrég tette közzé az elnöki könnyűzenei preferenciákat.
A szakértők véleménye: (annak alapján legalábbis, hogy Bush milyen számokat töltögetett le) az elnök enyhén extrovertált, alapvetően nyugis csávónak tűnik, aki elég konzervatív ahhoz, hogy ne adjon esélyt az új dolgoknak. Bush a rocktól a country-ig sokmindent hallgat, ami elvileg viszonylag széles, de szabadelvűnek távolról sem minősíthető látókört feltételez.
Playlist és szorongás
A playlist-kutatások alanyai gyakran számolnak be arról, hogy szorongással tölti el őket az, amit a többiek feltételezhetnek rólunk annak alapján, hogy milyen zenét tárolnak számítógépükön vagy iPod-jukon.
Egy férj úgy érezte, rossz benyomást kelthet a munkatársai körében, ha azok észreveszik, hogy a zenéi között Justin Timberlake és Michael McDonald számokat is tárol – ezeket a felesége kérdésére töltötte le, semmi köze hozzájuk, fúj.
Mások arról számolnak be, az a szokásuk alakult ki, hogy színvonalasabb zenéket is tároljanak a kütyüiken – nem mintha kedvelnék e számokat, hanem csak az előnyös benyomás érdekében. Az egész kezd arra hasonlítani, amikor a szigorú anya arra figyelmezteti sarját, naponta cseréljen fehérneműt, mert sosem lehet tudni, mikor jut az intenzív osztályra – aztán mit fognak gondolni róla az orvosok.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!