Blogot indított az iráni elnök, hogy saját fegyverével győzze le a globális arroganciát
B. D. T. 2006. augusztus 17. 18:24, utolsó frissítés: 17:55Ahmadinedzsád a fiatal, tanult irániakhoz akar szólni - véli a #b#perzsa blogoszféra#/b# atyja.
A Legfőbb Vezér honlapjára, az Iráni Iszlám Köztársaság Rádiójára, valamint az Iráni Iszlám Köztársaság hivatalos hírügynökségének oldalára is van link Mahmúd Ahmadinedzsád külön bejáratú blogján. A netnapló hivatalosan pénteken indult, ám
azóta is egyetlen bejegyzés árválkodik benne: egy "önéletrajz".
A blog néhány linkje egyébként még nem működik, illetve kissé zavaros szerkezetű, nem áttekinthető. Ami rögtön a szemünkbe ötlik, az egy szavazógép. "Ön szerint Libanon megtámadásával az Egyesült Államok és Izrael ki akara robbantani a harmadik világháborút?" A több mint kétszázezer válaszadó halvány többsége, azaz 51%-a szerint nem. Ma, augusztus 17-én pedig megjelent az első angol nyelvű komment is, amelyben egy Hani nevű látogató nagyobb karaktereket javasol, hogy olvasható legyen a tartalom.
Megnéztük, mi ez.
Az iráni elnök propagandistái vélhetően az interneten rendszeresen navigáló bel- és külföldieket, szenzációéhes sajtósokat célozták meg, a blogok népszerűségét, az iráni szabad nyilvánosság egyetlen közegét, az internetet felhasználva. Ahmadinedzsád első bejegyzése ugyanakkor nem klasszikus értelemben vett önéletrajz, hanem inkább személyes történelem, egy olyan történet, amelyben a hős és a körülmények ugyanúgy főszereplők.
Ezzel is azt jelzi, hogy ő a nép embere:
ha ő önéletrajzot ír, annak a népről kell szólnia; viszont ezt a tételt megfordítva a vezérrel azonosuló nép ideája jelenik meg; Ahmadinedzsád víziójában az irániak egy élő, homogén, organikus és egységes Leviatánná változnak, feldicsért és misztifikált lénnyé, amelyben boldogan oldódik fel az egyén.
Az elnöki önéletrajz egy fohásszal kezdődik: "Mindenható Isten, könyörgünk hozzád, küldd el a mi Gondviselőnket, akit rég ígértél, és sorolj bennünket az ő hű követői közé" - és rögtön azzal folytatódik, hogy Ahmadinedzsád szegény családból származó, tehetséges ifjú volt, aki Irán megszállása után 15 évvel született, 1940 augusztusában.
Ezután a nyugatbarát "bábu" uralmának korszakát írja le, amikor is Mohammad Reza sah Iránt a nyugati országok egyik piacává, rabszolgájává tette, anélkül, hogy az ország tudományos téren előrelépést tehetett volna.
"Iszlám kultúránk nem engedhette meg ezt a fertőzést,
és ez akadály volt a sah és külföldi gazdái szemében" - magyarázza Ahmadinedzsád. Az idegen befolyás legyengítette a nemes iráni kultúrát, az országot gazdaságilag, politikailag és kulturálisan is függővé tették a nyugattól, ennek következményeként pedig a falusiak elözönlötték a városokat, gettókba költöztek, mert leszegényedtek az erőszakos földreform miatt.
Ezután a vallásos kovács, az apa alakja következik, aki mindig rengeteg újságot olvasott. fia, a cseperedő kis Mahmúd falta a híreket az iszlám forradalomról és Khomeini imámról. Az iszlám megtisztításának jelszavával fellépő, akkoriban száműzetésben élő imám alakjának dicsőítése következik, akinek tanításaival a fiatal Ahmadinedzsád teljesen magáévá tette.
A jelenkori iráni történelem személyes víziójának része az az emlék is, amikor a sah Irán 2500 éves birodalmi évfodulójára "a világtörténelem valósz1nűleg legdrágább fesztiválját" szervezte meg. Ahmadinedzsád eközben a tanulás mellett dolgozott, hogy népes családját eltartásába segítsen.
"Kivételes diák voltam. Azóta is érdekel és vonz a tanítás. Tanítotam a barátaimat és másokat az otthonukban. (...) egyedül készültem fel az egyetemi felvételire. Abban az évben el is végeztem a tesztet. Annak ellenére, hogy
a vizsga alatt elindult az orrom vére,
132. lettem a több mint négyszázezer résztvevő közül." A műszaki egyetemista harmadéves volt, amikor kitört a forradalom. "...az áruló sah és bandája megpróbálták felszámolni az iszlám hitet és a forradalmi szándékot az egyetemisták körében, erkölcstelenséget, szabad szerelmet, perverziót propagálva az iráni egyetemeken. Mégis kevés egyetemista esett a csapdájukba, és az egyetemek a rezsim elleni tiltakozás bázisává lettek."
Megjelenik az Egyesült Államok mint a Sátán birodalma, a globális arrogancia, amellyel a világot uraló erők az iráni nép tiszta forradalma ellen fordultak. Szó esik az iraki-iráni háborúról, amely során Szaddám Huszein hataloméhségét kihasználva a világ meg akarta semmisíteni Iránt. "Az ok az volt, hogy féltek: ez a forradalom modell és ideál lesz más nemzetek számára a világon" - írja Ahmadinedzsád. A háborúról és annak végéről szóló beszámoló után ezzel búcsúzik:
legközelebb rövidebb leszek.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!